Utolsó napunkat töltjük Langkawin, a gyerekek Tamással a tengerparton, én elvileg bepakolok. Azt kell mondjam, amilyen rosszul indult annyira megszerettük – vagy megszoktuk – ezt a helyet. Szingapúr pörgése után jólesett nap mint nap semmit sem csinálni, abszolút gyerekkorom tóparti üdüléseit idézte.

Életünk Langkawin csendes nyaralómódban telik - tenger, evés, alvás, játék :) Néha azért kell egy kis változatosság, így tegnapelőtt befizettünk az 5 az 1-ben mangrove erdő túrára a Kilim Karst Geoforest Parkba - motorcsónakos túra haletetéssel, sasetetéssel, majomúsztatással, denevérbarlanggal és persze maga a mangrove erdő. Ez pont olyan jó program volt, mint amilyennek hangzik :)

Röviden így tudnám összefoglalni eddigi véleményemet Langkawiról (sziget Malajziában): hááátttt... De anyukám kiskoromban megtanított, hogy "hát-tal nem kezdünk mondatot", így jöjjön a hosszabb verzió is.