Röviden így tudnám összefoglalni eddigi véleményemet Langkawiról (sziget Malajziában): hááátttt... De anyukám kiskoromban megtanított, hogy "hát-tal nem kezdünk mondatot", így jöjjön a hosszabb verzió is.

A repülőút annyira rövid volt, hogy a gyerekek csalódottan vették tudomásul, hogy még egy Bajkeverő Majmot se nézhettek meg - igaz, arra a fél részre a szomszédos sorokból is odaállt egy kislány :) Kijött a szállásadó elénk, "Mr Tamas" táblával és kb 10 perc alatt a szálláson is voltunk. Nagyjából azt mondanám, átlagos magyar balatoni nyaraló színvonalú hely, 2 nagy szoba, nappali, konyha és fürdőszoba furnérlapokból összerakva. A part úgy 5 perc sétára van, még forróságban is ki lehet bírni, a jelenleg épp teljes hosszában feltúrt sétálóutca pedig a ház sarkánál kezdődik. Eddig még lehet mondani, hogy jó ez, bár Szingapúr élére vasaltsága után Langkawi inkább tipikus "ázsiai", vagyis koszos, büdös, kaotikus, stb.

Kis tengerpartozás után jött az első este. Danika kitörő örömmel fedezte fel, hogy a konyhán keresztül mennek a hangyák. Nem hangyák voltak inkább valami mászó muslincák, lefújtuk és eltűntek, de azóta is mindenre jönnek, ami édes. Éjjel ki kellett vinnem a gyerekeket pisilni és egy jóképű gyík futott be a WC-be - azt hittem, infarktust kapok. Hajnali négykor rákezdtek a kakasok (többes szám. úgy mint sok kakas)... Én városi gyerek vagyok (kakast a skanzenben láttam utoljára), úgyhogy a hasonszőrűeknek mondom, hogy nem egyet kukorékol, hanem reggel 8-ig egyfolytában nyomja... a fejemnél... Bár az alvásban éppen nem zavart meg, mert a hőség miatt amúgy sem aludtunk... hajnali 6-tól a gyerekek sem...

Így reggel 9-kor már vígan a tengernél voltunk, ahol is egy szép medúzát vagy ki tudja mit találtunk a parton. Innentől kezdve a vízbe sem merünk bemenni. Délutánra pedig a ház minden szobájában felbukkantak a gyíkok. Péter, Évi, idáig hallom, ahogy röhögtök - igen, ti megmondtátok. Én a gyerekeknél is jobban félek tőlük, de hősiesen előadtam, hogy olyan mintha szúnyog lenne a falon, ne is foglalkozzanak vele. Meg hogy ő jobban fél tőlünk, mint mi tőlük - ami biztos igaz is, de ettől én nem alszom jobban...

Elvileg ez egy nagyon szép sziget. és biztos az is lesz, ha végre bérelünk autót, vagy elmegyünk egy hajóútra. De addig marad az éjszaka és ennyi altatót nem hoztam.

Mivel szeretem a hepiendet, a nap jó híre: Dani ma végre kipakolhatta a vonatszettet és reggelire tejbegrízt is kapott. Sőt, ő a gyíkokat is élvezi... Daninak nagyon tetszik itt :)