Utolsó napunkat töltjük Langkawin, a gyerekek Tamással a tengerparton, én elvileg bepakolok. Azt kell mondjam, amilyen rosszul indult annyira megszerettük – vagy megszoktuk – ezt a helyet. Szingapúr pörgése után jólesett nap mint nap semmit sem csinálni, abszolút gyerekkorom tóparti üdüléseit idézte.

Pedig Langkawi több, mint egy-két szép tengerpart. Ez egy 99 szigetből álló szigetcsoport hihetetlen természeti adottságokkal: gyönyörű sziklák, harsogó zöldek, vízesések, igazi túraparadicsom már persze annak, aki bírja a hozzá tartozó 30 fokot és párát.

A szingapúri „óriásfák” mellett az általunk legjobban várt látnivaló is Langkawin volt: a világ egyik legmeredekebb felvonója, ami egy két hegycsúcs között átívelő gyaloghídhoz visz fel. Legendás tériszonyom miatt reggel 7-kor már a halálozási statisztikákat néztem a kötélfelvonókra – tudtátok, hogy az egyik legbiztonságosabb közlekedési eszköz?:)  A teljes szintemelkedés 680 méter, és amiben rekorder: leghosszabb szabadon álló szakasza 920 méter két felfüggesztési pont közt, illetve a pálya legmeredekebb részén 42 fokos az emelkedés (Izraelben van 60 fokos is). A pálya tetején lévő ívelt függőhidat, mely szintén egyedülálló, egy 82 méter magas oszlop tartja és egyszerre 250 embert bír el.

Enyhén szólva túlzásnak éreztem ide egy akkora költségvetésű látnivalót, de mint kiderült több óceánjáró is megáll itt egy napra, és ők csak ezt nézik meg – ki is van alakítva mellé egy egész kis „Disneyland”. A gyerekek óhaja egy canopy csúszás volt, és hősiesen le is jöttek.

Megvettük a jegyünket pontos időpontra és utána itteni szokás szerint beálltunk egy szép hosszú sorba (ez itt nem Szingapúr:)). Odafent valóban gyönyörű kilátás fogadott, mondjuk nekem félelmetes volt, ahogy az a híd csak ott „lebeg”.  Nem tudom a képek mennyire adják majd vissza a mélység érzését, annyit hozzátennék, hogy szép időben is érezhetően kileng.

Mivel a gyerekeknek korábban nagyon tetszett a motorcsónakozás, így befizettünk még egy félnapos szigetek közötti hajózásra. Egyszer egy sziget közepén lévő édesvízi tónál fürödtünk, egyszer pedig egy szép tengerparton, a kettő között pedig volt egy kis sasnézés is – lenyűgözően szép és hatalmas állatok. Mondjuk itt már csak Danika öröme volt őszinte, mi féltünk százzal száguldozni és néha szó szerint métereseket repülni. De tény, hogy csodaszépek a szigetek, érdekes szikla-alakzatokat is lehet látni. Amúgy erre a fürdés-hajókázás programra pakisztáni útitársaink menetfelszerelése a következő volt: trikó, frissen vasalt, hosszú ujjú kockás ing, fekete hosszú nadrág, zokni, magasszárú túrabakancs és kalap. És még életükben nem fürödtek tóban/tengerben, így az is megért volna egy videót, ahogy mentőmellényben beereszkedtek…

Voltunk még tipikusan ázsiai esti piacon, ahol bőségesen bevásároltunk a helyi édességekből és egzotikus gyümölcsökből vacsorára - a képen a durián látható, az a büdös gyümölcs amit nem lehet a metróra sem semmilyen zárt helyre bevinni Szingapúrban. Amúgy fincsi:) Persze a tengerparti naplemente sem maradhatott ki.

Összességében elégedettek vagyunk az itteni 9 nappal. Langkawi nem kihagyhatatlan Ázsiában, de rá lehet lassulni:) Az tuti, hogy nem élnék itt, már csak a gekkók miatt sem!