Amikor terveztük az utat, eltöltöttünk néhány órát azon a kérdésen, vajon hol is kezdjünk. Igazából Kriszta fejében meg sem fordult az elején, hogy Thaiföldön kívül más országokat is meglátogassunk, én vetettem fel először, hogy ha már ilyen hosszú időre és ilyen messzire megyünk, hiba lenne, ha nem néznénk körbe kicsit jobban. Ismerőseim és barátaim Facebook-os fotói és élményei már korábban felkeltették az érdeklődésem Szingapúr iránt, így e két faktor találkozásaként úgy döntöttünk, legyen ez a családi nagy kalandunk első állomása. Utólag azt mondom, nem is történhetett volna jobban :)

Ázsia Svájca

Szingapúr minden valószínűség szerint a legkevésbé tipikusan ázsiai hely, amit utunk során érinteni fogunk. Történelmi okokból kifolyólag itt nagyon sokféle náció él egymás mellett a legnagyobb békességben - ha van a globalizáció mellett erős érv, akkor ez az állam a minden bizonnyal az egyik legerősebb. Mondom ezt úgy, hogy amúgy az ország a legkevésbé sem a demokrácia mintapéldája: itt 50 éve ugyanaz a családi dinasztia vezeti az országot, igen kemény büntetés jár olyan dolgokért is, amire minden nyugati demokráciában nevelkedett ember felvonja a szemöldökét, és hát a szólásszabadság sem itt a legmegengedőbb - és ez most csak néhány példa a sok közül.

Viszont az ország vezetése nagyon eltökélten támogatja az innovatív vállalkozásokat, a külföldi tőke itt szívesen látott vendég - a gyarmati idők óta ők pontosan tudják, milyen előnyökkel jár a régió kereskedelmi központjának lenni, hogyan lehet a sokszínűségből és a nyitottságból építkezve növekedni. És ugyanezt a nyitottságot megőrizték és fel is használták a 21-ik századra is. Kínai, indiai, nyugati - mindegy, honnan jöttél, itt nem fog senki se utálni, itt egyetlen egy dolgot néznek, mire vagy képes és mit tudsz adni a közösség számára.

Sok mindenben nagyon hasonlít Svájchoz, hozzájuk hasonlóan szinte kézzel tapintható a függetlenség. Hiába 50 éve még Malajziához tartoztak, a határellenőrzést nagyon komolyan veszik, belépéskor a reptéren arcmaszkos emberek hőmérővel nézegették a lázgyanús emberek hőmérsékletét (pár hónapja itt is tarolt a Zika vírus, azóta sikeresen visszaszorították), a város felett napi rendszerességgel zúgnak el katonai vadászgépek, szállítórepülők és helikopterek, az elsődleges hivatalos nyelv az angol (bár elég vegyes, ki milyen szinten beszéli).

21. századi, globális nagyváros

A helyi őslakosok mellett nagyon sok a bevándorló. Mondjuk én lehet, hogy a 100-150 éve betelepült kínai és indiai családok leszármazottait is ide sorolnám, azért ilyen távlatból ők is már őslakosnak számítanak. Bár Kriszta azt mondta, nem nagyon látott nyugatit, én azért a cityben a felhőkarcolók előtt dohányzó irodisták közt elég sokat láttam. Viszont azért külföldiként valószínűleg nem olyan egyszerű itt élni: a szolgáltatások árai horribilisek (a tömegközlekedés üdítő kivétel, hisz árban nagyjából a budapesti szintjén van, a minősége viszont nagyságrendekkel jobb), illetve a helyi iskolákba sem veszik fel a külföldi gyerekeket, csak drága magániskolák jöhetnek szóba, ami igen jelentősen megnöveli a családi kiadásokat, stb.

Folyamatos a városban a fejlesztés, ez is szemmel látható. Rengeteg az építkezés, minden részletre pedánsan odafigyelnek, rengeteg olyan munkást látni mindenütt, ami nem feltétlenül igényel speciális tudást (pl. utcai kertészek, metró biztonsági személyzet, stb). Az embernek olyan érzése van, hogy itt mindenki dolgozik - hogy a város jobb legyen. Csak két példa: a szállodánk tetején az egyik nap megjelent három indiai munkás, akik az egyik nap kiglettelték a beton repedéseit, másnap pedig újrafestették azt - a szállodát idén augusztusban adták át. A másik példám pedig, hogy a Gardens by the Bay-re vezető gyaloghíd korlátját újrafestették úgy, hogy szemmel nem láttam semmilyen nyomát az elhasználódásnak. A belvárosban az ilyen szintű odafigyelésnek köszönhetően nemhogy szemét nincs az utcán, de gyakorlatilag minden vadonatújnak tűnik.

Ugyanide kapcsolódik még egy dolog, amit szerintem a legtöbb helyen be kéne vezetni, annyira egyszerű, kevés befektetést igényel és kézzel fogható eredményt tud hozni. Ez:

Igen, egy egyszerű visszajelzést tudunk adni a legtöbb szolgáltatásról, amit használtunk, legyen az a fenti példán látható reptéri mosdó, vagy metró bérletpénztár vagy gyorséttermi kiszolgálás. Biztos vagyok benne, hogy az az ember is, aki a WC padlóját mossa fel, hasznosabbnak fogja látni a saját munkáját, ha látja, az emberek örülnek az eredménynek - ha pedig rendre lepontozzák, arra is a megfelelő módon lehet reagálni.

Szóval...

Szingapúr nagyon jó hely. Ahogy mondtam, nem tipikusan ázsiai nagyváros, néha még nekünk is túl steril, de látni ezt a koncentráltságot, hogy versenképesek és hatékonyak legyenek, az állandó igyekezetet, hogy a nagyvállalatok is és az ittlakó emberek is egyszerre érezzék magukat otthon, ez nagyon ispiráló. Drága város, de okosan tervezve az ittlétünket, egyáltalán nem vállalhatatlan (pl. az előbb említett Svájc drágább nála). Szingapúr elkényeztetett minket minden szempontból, és annyira magasra tette rögtön az utunk elején azt a bizonyos lécet, hogy Kriszta szerint is nehéz innen csalódások nélkül továbbutazni, akármi is legyen a következő úticélunk. Ennek ellenére (vagy tán épp ezért) mindenkinek ajánlom, hogy aki teheti, jöjjön el ide egyszer.