Szingapúr meglepett, minden értelemben! Hihetetlen, hogy a kreativitás, a pénz és egy jó vezetés mire képes, szerintem ez lenne a követendő minta az egész világnak. Ultramodern, nagyon tiszta és hatékony, tele kedves emberekkel. Sokan kérdeztétek élnék-e itt. Ha lehetőségem adódna 1-2 évig esetleg, de annyira más világ, és olyan messze van, hogy a honvágy hazaküldene. Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom a bakancslistára, gyönyörű város amit egyszer az életben látni kell!

Kis google

• Szingapúr egy sziget Malajzia déli csücskén, ami 50 éve lett külön ország. Városállam, amiből csak 3 van a világon (a másik kettő Monaco és Vatikán).
• Területe nagyjából egy kibővített Budapest, aminek bő 5 millió lakosa van, így a világon a második legnagyobb a népsűrűsége (Monaco után). 
• Az egyenlítőtől csak egy fokkal van északabbra, ennek következtében mindig nyár van, de kb. naponta esik kicsit.

Meglátásaim, avagy ami nekem érdekes volt

• Meglepően kevés gyereket és időset láttunk. A gyereket még csak érteném, mert Szingapúr a világ egyik legalacsonyabb termékenységi rátájú országa, konkrétan a fogyó Magyarországhoz képest is 20%-al kevesebb gyerek születik. Az idősek hiányára még nincs teóriám..
• Nincsenek kövér emberek, még ducikák sem. Ennek a titka a jó géneken túl a kajálásban is lehet. Nincs egyáltalán utcai evés-ivás még gyerekeknek sem, és nincs pékség, fagyizó, kisbolt, gyros, lángos stb. Étkezni a kijelölt helyeken lehet és az adagok is kicsik.
• Nagyon tiszta város, pedig kevesebb utcai kuka van, mint nálunk. Nemigen cigiznek így csikk sincs sehol, galambot is elvétve látni csak. Egyébként a rágó tiltott, már a repülőtéren megbüntetnek, ha zsebben maradna egy csomag :) És minden sarkon van egy ingyenes nyilvános WC, ami kifogástalanul tiszta.
• Hihetetlenül zöld város, ami a napi eső miatt annyira nem meglepő, de nagyon durván szembeötlő.
• Tetszik, hogy minimális a köztéri reklám, gyakorlatilag csak taxikon meg kirakatokban látni.
• Átlagban alacsonyabbak nálunk. Nekem vicces, hogy Viki eléri a kapaszkodót a metrón, vagy hogy ellátok a fiúk feje fölött.
• Sokféle náció él együtt, ami a ruházkodásban a legérdekesebb: indiaiak száriban, arabok fejkendőben stb. A „helyiek” viszont meglepően egyformák, férfiak rövid barna, nők középhosszú barna tök egyenhajjal. „Fehér embert” elvétve látni csak, még a turista helyeken is…
• Nagyon kulturált a közlekedés. Kevés autó van és az is állítólag hihetetlenül drága és engedélyhez kötött, motor alig van. Baloldali a közlekedés, amit meg kell szokni gyalogosként is. Zebránál jobbra kell nézni, a metrónál és lépcsőn a bal oldalon kell menni stb…
• Röhejesen hidegre vannak állítva légkondik. Ők amúgy inkább ehhez vannak öltözve, vagyis mi lógunk ki a szandálunkkal meg a spagettipántos ruhánkkal. A gyerekekre mindig fel kell adni egy hosszú ujjú pólót, ha zárt helyre érünk, és még így is mindig félek, mert amúgy izzadtak a pára miatt.

Élet a gyerekekkel, avagy a mindennapjaink

• Bevallom őszintén, én nagyon féltem tőle milyen lesz két gyerekkel boldogulni egy ennyire idegen helyen. Féltem, mennyire bírják majd a változást, a sok impulzust a saját kis közegük/ételeik/barátaik stb hiányát. Ehhez képest a nyaralás meglepően simán alakul (eddig). Szerintem jobban is bírják az éghajlatot mint mi és nagyon jól alkalmazkodnak a változásokhoz. Mindenért lelkesek: Dani főleg az állatokért (gyíkok mindenütt), Viki a sokféle programért, amit aztán minden nap lelkesen lerajzol a naplójába.
• Jó-jó, nyilván mi is mindent megteszünk, hogy gyerekbarát legyen a nyaralás, de engem még ahhoz képest is meglepett mennyit számít, hogy Dani már 4 éves! Kibírják, ha egy evés vagy alvás pár órát csúszik, időben szólnak, ha WC-re kell menni (köszi Viki a Tena betét tippet, ritkán, de használjuk), meg lehet magyarázni nekik, hogy most ezt vagy azt eszünk, mert csak ez van. Viki mondta egyszer: „Anya, még jó, hogy én szeretem a rizst”.
• Ami feltűnő az a sok-sok szeretet, amit minden nap adnak, nekünk is és egymásnak is, bevallom már csak ezért megérte velük utazni. Az is érdekes, hogy az egész napi együttlét után, amikor pihenőidő van, akkor már nem velünk akarnak társasozni. Egymással játszanak, vagy mind a kettő elvonul a saját motyójával.
• Egyelőre nyoma sincs a honvágynak. A nagyszülőkkel rendszeresen skype-olunk, Viki óvónénije küldi a híreket, feladatokat – köszönjük, Enikő néni :)