Kuala Lumpur legjobban várt kirándulása kétség kívül a Cameron-felföld volt. Ez a főleg teaültetvényeiről híres térség 1500 méter magasan fekszik, klímája egyedülálló Malajziában, olyan, mint nálunk tavasszal, csak sokkal párásabb. A várostól úgy 200 km a táv, de a hegyeknél nagyon kanyargós és meredek az út.

Otthoni tervezésnél még 2-3 napos kirándulással és kocsibérléssel számoltunk, de mi is éreztük, hogy ehhez inkább helyi vezető kellene. A helyi utazási irodák viszont négyünkre százezres nagyságrendért vállalták, amennyit nyilván nem ért meg. Itt is szállásadónk segített (többek közt ebben is jobb tud lenni az Airbnb, mint a szálloda), jutányos árért vállalta, hogy a tesójával váltva a vezetést elvisz minket minibusszal (Toyota Vellfire) és akkor befér egy napba a program. Látva ott az utakat jó döntés volt, egyikünk sem tudta volna elvezetni az autót ennyire szűk helyeken és ilyen közel a falhoz vagy szakadékhoz. A időjárással óriás szerencsénk volt (hegyvidéki esőerdő, nevéből is adódóan állandóan esik, a csapadék és a magasság miatt pedig nagyon gyakori a köd), a forgalommal már nem annyira, így sikerült egy nap alatt 11 órát autóznunk, amiből már haza is repülhettünk volna. Mondanám, hogy a látvány mindenért kárpótolt, de aki utazott már 11 órát 2 gyerekkel az érezné, hogy ez nem őszinte, még akkor sem, ha a kocsi nagyon kényelmes volt és a fele úton aludtak.

De tény, hogy gyönyörű volt!! A zöld 50 árnyalata, avagy zöldellő párnamezők :) Hihetetlen mennyi árnyalatot képes felvenni ugyanazon növény a növekedési fázistól függően. A teafa amúgy 10 méteresre is megnőne, de mivel a teát a felső, új levelekből lehet készíteni így metszéssel 1-1,5 méter magasan tartják és párnaponta szüretelik.

Természetesen egészen elképesztő iparág épült ki ott a turisták kiszolgálására, a látvány (óriás betonhotelek, fóliasátrak, stb.) rendesen bele is rondít az amúgy gyönyörű természetbe. A hely egyébként a malájok körében is nagyon népszerű, szervezett turistát nem is visznek oda hétvégén. Mi a teaültetvény és gyár mellett a pillangó- és bogárfarmot néztük meg, hogy a gyerekek is örüljenek valaminek. Mondjuk inkább csak Dani, mert Viki hozzám hasonlóan iszonyodik a ronda nagy bogaraktól :) A hazaúton megálltunk még a lélegzetelállítóan szép Iskandar-vízesésnél, méltó lezárásaként egy hulla fárasztó, de csodaszép napnak.