Utazás, transzfer

Ahogy Kriszta is írta, Thaiföld volt az elsődleges célunk, de úgy gondoltuk, ha már ilyen messzire elmegyünk otthonról, akkor egy kicsit körbenézünk a környező országokban is. Az eredeti elképzelés szerint a nagy kalandot 3 hónapos időtartamra terveztük, de ebből a tervből a költségek alakulását látva kicsit lejjebb vettünk, így végül "csak" 67 napot leszünk távol. Viszont nem feltétlenül mondanám, hogy ami időben kevesebb, az élményben is kevesebb lenne, úgyhogy igyekeztünk a lehető legjobban kihasználni a lehetőségeinket.

A térképen a teljes út így néz ki. Ahogy látszik, oda is és vissza is Dohában szállunk át, valamint Délkelet-Ázsiában meglehetősen sokat fogunk mozogni. Az átszállás helyéből ki lehet következtetni, hogy a Qatar Airways-szel repülünk. A választásnak praktikus okai voltak: a konkurenciához képest olcsóbbak, rövid, de kényelmes átszállási időket tudott biztosítani és talán az is jelent valamit, hogy ők a világ egyik legjobb légitársasága. Plusz pont, hogy odafelé az út második szakaszát éjszaka tesszük majd meg, így remélhetőleg a gyerekek is jobban viselik. Visszafelé már nem ilyen egyértelmű, ugyanis választhattunk az éjjel 2:30-as és a reggel 9-es indulás közt. Végül ez utóbbi mellett döntöttünk és imádkozunk, hogy a gyerekek addigra megszokják a hosszú repülést és ne a mi és utastársaink idegeit cincálják 12 órán át.

67 nap Délkelet-Ázsiában, eddigi életünk valószínűleg legnagyobb kalandja. 35 óra és 23800 km a levegőben. Térképen így néz ki:

Ha pedig ránagyítunk a lényegi részre, akkor látszik, hogy utunkat a régióban a Szingapúr - Langkawi - Kuala Lumpur - Chiang Mai - Phuket - Krabi - Bangkok vonalra fűztük fel. A helyi utaknál ugyan rengeteg opció közül lehetett választani, de voltak furcsa korlátozások, pl. az észak-maláj Langkawiból nem lehet közvetlenül Thaiföldre utazni, még Bangkokba sem! A szárazföldi/tengeri átkelés itt nem jöhetett szóba (Dél-Thaiföld határmenti vidéke nem a legnyugodtabb hely egy idegen család számára) úgyhogy innen először vissza kell mennünk a maláj fővárosba, majd onnan tovább Thaiföld felé. Talán furcsának tűnhet, hogy miért először északra megyünk, ha onnan úgyis visszajövünk még. Több ok miatt is praktikus így: az utazás váltakozó ritmusa így egyenletesebb (nyugodt természet - nyüzsgő város), a karácsonyt és az új évet nem egy nyugatiak által megszállt tengerparti thai üdülőzónában töltjük, illetve ilyenkor még lehetnek nyomai az Andaman-tengeren frissen véget érő esős évszaknak is. Januárban, amikor visszajövünk délre, reményeink szerint már megtisztulnak a partok a monszun által otthagyott hordaléktól.

A szálláshelyek kiválasztása

Szállások terén nyitottnak mondanám magunkat, de azért a kényelem és a gazdaságosság arany középútját követve alapvetően a középkategóriában gondolkoztunk. Az egyedüli pont, ahol nem nagyon szerettünk volna kompromisszumot kötni, az az, hogy igyekeztünk olyan szállást foglalni, ahol a gyerekek és a felnőttek külön szobában tudnak aludni. Ettől azonban a sok-sok szálláskereséssel eltöltött este után néhány esetben kénytelenek voltunk eltekinteni. Sajnos vannak olyan régiók, ahol a szállásadók nem ismerik ezt a kategóriát a mi árkategóriánkban és vagy kommunikációs nehézségek vagy a rugalmatlanságuk miatt voltunk kénytelenek elvetni egy-egy amúgy nagyon klassz hely ajánlatát. Azért szerencsére mindig találtunk olyan szállást, ahol külön ágyban alhatunk - mert néha bizony még ez a szerintünk teljesen alapvető igényünk is értetlenkedést vont maga után a szállásadó részéről.

Az egyik legnagyobb kihívást Szingapúr jelentette. Rengeteg szálloda található a szigeten, de az árak vagy nem kifejezetten a közép-európaiak pénztárcájához vannak szabva, vagy jelentős kényelmetlenségekkel kellene szembenéznünk (pl. ablak nélküli szoba, közös fürdőszoba/wc vagy emeletes ágyak egy 12 négyzetméteres helyiségben). Úgyhogy itt az AirBnb volt a legjobb választás - olcsónak ezt se mondanám, de sikerült egy nagyon szép, tágas szállást találnunk, a belvárostól tömegközlekedve kb 40-50 perces távolságban. Igaz, ehhez már az érkezésünk előtt közel fél évvel (!) ki kellett fizetnünk, olyan gyorsan elfogynak a jó helyek. Ráadásul a következő állomáshelyünknél, Langkawinál is hasonló nehézségeink adódtak, mert bár Malajzia általánosságban véve jóval olcsóbb, mint Szingapúr, azért tudni kell, ez a sziget az ország egyik legfelkapottabb üdülőhelye. Úgyhogy nagyon hasonló mintát követve itt is az AirBnb mellett kötöttünk ki.

Ettől eltekintve a nagyvárosokban olyan széles kínálat van, hogy szerintem még akkor se lehet nagyot hibázni, ha az érkezés előtt pár nappal keres az ember szállást. Kuala Lumpur, Chiang Mai és Bangkok is bőségesen kínál lehetőségeket, mind a hagyományos szálláshelyek, mind pedig a közösségi kínálat terén. Az üdülőszigetek környéke már más kérdés, ott leginkább az elfogadható árú több helyiséges szálláshelyek megtalálása volt számunkra kihívás. Úgyhogy itt néha muszáj volt kompromisszumot kötni és ezen a környéken lesz olyan szállásunk, ahol egy helyiségben leszünk a gyerekekkel. Ami persze egyáltalán nem a világ vége egyikünknek sem :)