Bár tériszonyos vagyok, gyermeki lelkesedéssel megyek fel minden magas épületre, kilátóra, hegycsúcsra. Egyszerűen a panoráma perspektíva mint olyan annyira lenyűgöz, hogy megéri a "fájdalmat".

Életem talán egyetlen kivétele a Sástói kilátó Mátrafüreden. Ez egy fúrótoronyból átalakított kilátó aminek az alja és a fala is átlátható drótrács - na, azt másodjára sem sikerült megmásznom, mert már az első szinten a földön feküdtem Dani kezét markolászva az "életemért küzdve". Szóval sok szép magas helyen voltam életemben, de ez a tetőterasz toronymagasan (szó szerint:)) a legszebb volt. 7 darab 50 emeletes lakóház van összekötve egy 500 méter hosszú nagy tetőterasszá, ahonnan belátni az egész várost (sőt jelen esetben országot:)). Még játszótér is volt...

A legérdekesebb talán a tengeri kikötő látványa volt, az a millió konténer egymás hegyén-hátán, meg az óriási tengerjáró hajók látványa durván az arcomba vágta a fogyasztói társadalom 21. századi "csodáját". Amikor a képet nézitek gondoljatok arra, hogy minden kis pöttynek látszó konténer egy-egy kamion rakománya! A kép amúgy a teljes kikötő kb. harmadát-negyedét mutatja.

A kínai negyed elhalványult a sok szingapúri látnivaló mellett, de megnéztünk egy szép buddhista templomot ahol állítólag Buddha egyik foga van. Nekem jobban tetszett, mint a hindu templom de ez nyilván ízlés kérdése...