Mióta bő féléve elhatároztuk, hogy belevágunk e nagy kalandba számtalan kérdést kell megválaszolnunk. Gondoltam, összeszedem a leggyakoribbakat egy csokorba, hátha kevesebbszer kell elmondanom:) 

Honnan jött az utazás ötlete? Miért pont Ázsia?

Kicsit visszaforgatva az idő kerekét nagyjából egy évvel ezelőtt írtam alá közös megegyezéssel, hogy befejezem ívelő amerikai multis karrieremet. Mélyebben nem mennék bele, a cég szuperrendes volt velem miután egyeztettünk, hogy 2 gyerekkel én 10 órában, stresszkamrában nem szeretnék dolgozni. A lényeg, hogy megnyílt az út egy régen várt új, szabad élet felé, és ezen útkeresés során rengeteg érdekes (vagy annak tűnő) előadásra eljártam. Ezek egyike volt a Digitális nomádok - Ballai Brigitta élménybeszámolója. Ő mesélte, hogy Thaiföld is egy digitális nomád központ (ez egy olyan életforma, ahol a munkádat magaddal viszed, és nem egy irodában dolgozol), mivel jó a netkapcsolat, szép a tengerpart, befogadóak az emberek és nem mellesleg nagyon jó az egészségügy így családdal is simán vállalható. Egészen eddig a pontig bevallom soha nem jutott eszembe Ázsiába menni, de nagyon lelkes lettem, bár ekkor még családom sikeresen eltérített, hogy meg is kéne valósítani. Pár héttel később egy baráti párral vacsoráztunk, akik, amikor megtudták, hogy a munkanélküli segélyemből is nettó megtakarító vagyok fellelkesítettek, hogy éljünk inkább és utazzunk (ezúton is köszönjük!). Hazajöttünk, aludtunk rá egyet és férjem beadta a fizetés nélküli szabadság kérelmét (amit normális munkáltató lévén simán jóvá is hagytak neki). És miért pont Ázsia? Egyikünk sem járt még arra, vállalható gyerekkel és nem mellékesen téli célpont amit a gyerekek miatt utoljára tudunk ilyen hosszú időre vállalni,  utána iskolásak lesznek. Ennek bő féléve, azóta szervezzük az utat. 

Mi lesz a gyerekekkel?

Bevallom ez a "kedvenc" kérdésem. Mintha a gyerekkínzás netovábbja lenne, hogy a gyerekeinket elvisszük világot látni... Szerintem ez hozzáállás kérdése, a mi gyerekeink születésük óta utaznak velünk- mikor kisebbek voltak Ausztriában túráztunk, mikor nagyobbat lettek Görögországba mentünk, de itthon is majd minden hétvégén túrázunk vagy kirándulunk. Mindezt úgy, hogy a napirendjüket szigorúan tarjuk, a déli alvás szent és este 8-ra mindig ágyban vannak. Egyszerűen úgy szervezzük a programokat, hogy beleférjen. NEKÜNK nyilván kényelmetlenebb, és NEKÜNK sok lemondással és alkalmazkodással jár ez a fajta utazás, de ezt akkor is tudtuk amikor gyereket vállaltunk. Tehát mindenki megnyugodhat, a gyerekeink köszönik szépen szeretnek utazni, velünk vannak egész nap, útközben sokmindent tanulnak és a sok pihenőnapon ugyanúgy rajzolgatnak, vonatoznak meg társasozunk mint itthon... csak közben a tengert nézzük:) 

Mit fogtok enni?

Mi nagyvárosokban és kiemelt turistahelyeken leszünk, ahol minden sarkon van ugyanolyan ABC mint itthon és konyha hiányában az ottaniak is az utcán főznek és esznek mindent. Csirke, rizs, sok-sok gyümölcs és zöldség, tengeri halak... én nem gondolnám, hogy éhezni fogunk. Más kérdés, hogy a gyerekeknek néha kell egy kis hazai íz, ezért viszek egy alap készletet (ahol lehetett főzőhelységgel ellátott szállást béreltünk) és lesz majd paradicsomleves, borsófőzelék, tejbegríz sőt szükség szerint kenyeret is tudok sütni...

Nem féltek? (Zika, terror, malária, repülés - a megfelelő aláhúzandó)

Röviden: DE!

De az is tény, hogy én ezektől mind itthon is ugyanannyira félek. Szerintem annak, hogy Szolnok felé a 4-es úton elütnek statisztikailag sokkal több az esélye, mint hogy leesik egy repülő. Betegség itthon is van bőven, és sajnos terrorért sem kell még a szomszédos országokig sem utazni. Veszélyes világban élünk! Természetesen ami elvárható megtesszük (kézfertőtlenítés, palackozott víz, megfelelő biztosítások, védőoltások stb) de ami a sorskönyvben meg van írva, azon kár sokat merengeni....

Megtalál majd minket a Télapó és a Jézuska?

Ez nyilván lányom kérdése volt, de megnyugtattuk, hogy anyáék idejében írnak majd a megfelelő helyekre és egészen biztosan megtalálja majd őket ott is az ajándék. A fenyőfa és a halászlé ugyan idén kimarad, de reméljük meghittségben és szeretetben nem lesz hiány.