Utolsó három napunkat nagyrészt a karácsony megünneplése, valamint az időjárás hektikussága és a tömegközlekedés nehézségei határozták meg, úgyhogy nagyrészt a ház körül maradtunk - medencéztünk, karácsonyi bevásárlást intéztük (na, ez pont olyan, mint otthon!), illetve a közeli tó körül sétáltunk.
Hiányérzetünk egyáltalán nem volt, hisz ha magát a várost nézzük, Kuala Lumpur Szingapúr után már nem tudott olyan sok látnivalót nyújtani - az ottani templomok, botanikus kert, indiai és kínai negyedek után ugyanezeket már nem akartuk sorra venni itt is, a gyerekek is unták volna. Ehelyett utolsó kimozdulós programjainknak a madárparkot és KL maláj negyedét, az utcai kajáiról híres Kampung Barut céloztuk meg - sajnos ez utóbbi tervünket elmosta egy nagyon makacs, délutántól kora estig tartó esőzés. Azért pár esőcseppes-pocsolyás fényképet itt is sikerült lőnöm :)
A KL Bird Park-ot mindenütt kiemelt látnivalóként említik, ami teljesen érthető. Ez egy közel 9 hektáron elterülő, elkerített park ahol az itt található madarak nagyrészt szabadon röpködnek a lombkorona szintjén kifeszített háló alatt. Kétóránként madáretetés és egyéb interaktív program teszi változatossá az ott eltöltött időt - kellően rálassulva, akár egy egész napot el lehet tölteni itt utakozás nélkül. Nagyon vicces volt látni, hogy míg Viki minden közeledő állat elől legszívesebben elszaladt volna, Dani esetében inkább magukat az állatokat kellett óvnunk a gyermeki kiváncsiság és szeretet kisfiús megnyilvánulásától. Ebből kifolyólag a közös fotózási lehetőség karon tartott madarakkal és a papagájok tejjel itatása főleg nála okozott őszinte örömet, Viki inkább a színháztéren tartott közel fél órás madár-showt értékelte. Szóval nagyon klassz hely a madárpark, mindenkinek ajánlom - viszont tömegközlekedéssel nehezen lehet csak megközelíteni, úgyhogy oda is és vissza is Ubereztünk.
Apropó, közlekedés. Kuala Lumpur a legkevésbé sem a gyalogosan közlekedő turisták álma, és nem csak a nagy távolságok miatt. Európai szemmel nézve hihetetlenül olcsó az üzemanyag - 1.9 ringgit, vagyis kb. 130 Ft/liter !!! -, minek következtében mindenki vagy autóval vagy motorral utazik. Valószínűleg ez az oka, hogy a tömegközlekedés viszonylag fejletlen. Van ugyan metró, de inkább elővárosi vonatként működik, így a hálózat inkább szerteágazó, mintsem sűrű, és bár sokféle buszjárat van (az alap jegyár 1 ringgit - kb. 67 forint -, illetve a belvárosban van több ingyenes járat is), de a rendszer áttekintése külföldiként nem egyszerű. Ja, és hab a tortán, hogy a Google Maps utazástervezője csak a metrót ismeri, úgyhogy közel használhatatlan.
Ha már bejutottunk a belvárosba, akkor pedig a rengeteg építkezés és útfelújítás nehezíti az egyszeri gyalogos életét. Járda ha van is, sok helyen leterelik a gyalogost az úttestre a 60-70-nel száguldó kocsik és motorok közé. Ha van is jelzőlámpa a kereszteződésben, akkor 3-4 perc várakozás után kapunk 20 másodpercnyi zöldet (ez mondjuk Szingapúrra is igaz), ennyi időnk van átkelni 6-8 sávon. A szálláshelyünk melletti bevásárlóközpontba is egy ilyen nagyforgalmú csomóponton kellett átmennünk, viszont itt egyáltalán nem volt a gyalogosoknak jelszőlámpa. A kocsik mozgásából kellett következtetni, mikor tudunk átmenni, ez viszont nem mindig sikerült elsőre.
Úgyhogy nagyobb távolságoknál marad az Uber vagy az ennél drágább taxi. Autóbérlést csak a merészebbeknek ajánlanám és nem csak a "rossz oldalon" vezetés miatt - én pl. az udvarias európai stílusommal tuti, hogy még most is egy kereszteződésnél várnám, hogy valaki beeresszen a sorba (a tömött buszokat se engedi be soha senki, amin azért eléggé meglepődtem). Szóval nagyon boldogok voltunk, amikor Malajziai utunk legvégén, a szállásadónknak és az általa vezetett, már korábban megszeretett Toyota Vellfire-nek köszönhetően a reptérre vezető 60 km-es utunkat is sikerült különösebb nehézség nélkül megoldanunk. Két gyerekkel, két 20 kilós bőrönddel és 4 hátizsákkal nem lett volna könnyű dolgunk autós reptéri transzfer nélkül elindulni Thaiföld felé.
