Szoktam utazni 8-10 órákat, így tudom, hogy felnőtt próbáló élmény még akkor is, amikor lehet a tájat nézni közben. Pont ezért az egész ázsiai út legneccesebb pontjának a nagy repülőutat éreztük – indulás otthonról reggel 9-kor, érkezés otthoni idő szerint hajnali 4-kor – vagyis közel egy nap masszív dögunalom.

Aki látta a bepakolásos bejegyzést, az látta, hogy felkészültünk: a világ minden elképzelhető gyerek-szórakoztató eszközéből volt nálunk több is. Ehhez képest mi történt? Az út első 5 órájában az ülésbe épített TV-t nézték (otthon napi 15 percet szabad csak), átszállásnál rohangáltak egyet és a másik gépen aludtak közel leszállásig :)

Így máris válaszolhatok arra a kérdésre, mit hoztunk fölöslegesen sokat: gyerek foglalkoztatót (igazad volt, anya :)). Nekünk már kevésbé volt ilyen pihentető az út, konkrétan 2 nap alatt jó, ha 3 órát aludtunk, de az élmény bőven kárpótolt más az azóta eltelt 3 napban is – és még hol van a vége!

Amúgy a Qatar Airwayst csak ajánlani tudom, nagyon figyelmesek voltak, kifejezetten finom volt az étel, a gyerekek ajándékot kaptak és tömték őket csokival. A gyerekek a kedvencüket, bolognait kaptak:

Én pedig otthon nem eszem ilyen finomat :) A gin tonic sokat segített...

A szállás pont olyan, mint a képen volt, a négy ágy faltól falig ér. Kicsit (nagyon) klausztrofóbiás, pláne, hogy ablakot sem lehet nyitni. DE! A metró 2 percre van és van egy nagyon király tetőmedence, így abszolúte remekül érezzük itt magunkat :)