Minden relatív:) Amikor még Chiang Mai-ban voltunk, úgy éreztem, ennél azért vannak jobb helyek a földön és alig vártam a tengerpartot. Több minden is közrejátszott ebben: kifogtunk egy soha nem látott esős, borult időjárást, a város maga csalódás volt, mert hiába szép a környéke, minden messze van, és valahogy a programszervezésünk sem volt a legjobb, sorozatban nyúltunk mellé. Aztán megérkeztünk Phuketre, és hirtelen Chiang Mai-i élményeink fényesebb színt kaptak, végül is jó volt ott:)

Egynapos kirándulásként elmentünk a Chiang Mai-hoz közeli Queen Sirikit Botanikus Kertbe. A kertet a királynő 60. születésnapján alapították – bár nevét csak később vette fel –, a már korábban bemutatott Doi Inthanonon álló lila pagoda mellé. Nem semmi szülinapi buli lehetett :)

Nehéz küzdelemben új győztes került a legszebb hely trónra, a malajziai Cameron-felföldet váltotta a Doi Inthanon nemzeti park. Itt található Thaiföld legmagasabb hegye – Doi Inthanon - a maga 2565 méterével, mely végső soron a Himalája előhegye. (Morális dilemmáról is szavazhattok privátban: ér-e kipipálni a bakancslistáról a Himaláját ezen hegy megmászásával vagy az kissé csalás lenne? :))

Chiang Mai látnivalóinak ékköve toronymagasan egy templom - Wat Phra That Doi Suthep - ami a közeli hegyen épült úgy 1000 méter magasságban. Hétköznap délelőtt mentünk és így is durván hömpölygött a tömeg az amúgy valóban nagyon szép, gazdagon aranyozott templomnál és a hozzá vezető 200+ lépcsőn.

Chiang Mai egy nagyjából Szeged méretű város, észak Thaiföld fővárosa mely majd ezeréves történelemmel rendelkezik és az ország legmagasabb hegyei veszik körül. Nagyjából ennyit tudtunk róla, amikor úticélként választottuk fél éve. Eredetileg rövid hetet terveztünk itt de aztán olvasva Bence lelkesedését (az itteni, egyébként magyar szállásadónk, aki nagyon örült a hazai pálinkának) és a Thaiföld útikönyv (Rough Guide) leírását, hosszabbítottunk.

Utolsó három napunkat nagyrészt a karácsony megünneplése, valamint az időjárás hektikussága és a tömegközlekedés nehézségei határozták meg, úgyhogy nagyrészt a ház körül maradtunk - medencéztünk, karácsonyi bevásárlást intéztük (na, ez pont olyan, mint otthon!), illetve a közeli tó körül sétáltunk.

Kuala Lumpur legjobban várt kirándulása kétség kívül a Cameron-felföld volt. Ez a főleg teaültetvényeiről híres térség 1500 méter magasan fekszik, klímája egyedülálló Malajziában, olyan, mint nálunk tavasszal, csak sokkal párásabb. A várostól úgy 200 km a táv, de a hegyeknél nagyon kanyargós és meredek az út.

Szerencsésen megérkeztünk Kuala Lumpurba, ahol karácsony végéig leszünk. A szállást még Langkawin átfoglaltuk, mert bebogarasodott a hely, ahova tavasszal foglaltunk és én még egy hetet nem bírok többlábú lakótársakkal - és milyen jól tettük! :)

Utolsó napunkat töltjük Langkawin, a gyerekek Tamással a tengerparton, én elvileg bepakolok. Azt kell mondjam, amilyen rosszul indult annyira megszerettük – vagy megszoktuk – ezt a helyet. Szingapúr pörgése után jólesett nap mint nap semmit sem csinálni, abszolút gyerekkorom tóparti üdüléseit idézte.

Életünk Langkawin csendes nyaralómódban telik - tenger, evés, alvás, játék :) Néha azért kell egy kis változatosság, így tegnapelőtt befizettünk az 5 az 1-ben mangrove erdő túrára a Kilim Karst Geoforest Parkba - motorcsónakos túra haletetéssel, sasetetéssel, majomúsztatással, denevérbarlanggal és persze maga a mangrove erdő. Ez pont olyan jó program volt, mint amilyennek hangzik :)