Bangkok kihagyhatatlan látnivalója a királyi palota és benne a Wat Phra Kaeo templom a Smaragd Buddhával. Naívan azt gondoltuk, hétfő délelőtt biztos nem lesznek sokan. Ehhez képest már több száz méterrel előtte hömpölygött a tömeg: a kínai holdújéves turista csúcsszezon forgalmát megduplázta a nemrégiben elhunyt király ravatalát látogató talpig feketébe öltözött gyászoló nép.

Ha még hozzáteszem, hogy volt vagy 50 fok és kötelező a hosszúnadrág és zokni viselése, akkor képzelhetitek, hogy nem ez volt a kedvenc programunk... A palota amúgy szép, de alig tudtunk haladni, a Smaragd Buddha – ami egy 9 méter magasan lévő pici, 60 centis szobor – előtt pedig szó szerint elsodort a tömeg. A templomon belül egyébként szigorúan tilos fotózni, úgyhogy erről képet ne az itteni galériában, hanem a Google-n keressetek :)

Ha már Buddha; anyukám erős unszolására elmentünk megnézni az egyetlen, valóban színarany Buddha-szobrot is, ami 3 méter és 5500 kiló! A története érdekes: XIII. századi, sokáig a korábbi fővárosban, Ayutthayában volt, ám a burmai inváziótól félve valamikor az 1700-as évek végén gipszbevonatot, sőt üvegdíszítést is kapott. Az álcázás olyan jól sikerült, hogy csak 1955-ben (!) fedezték fel újra, amikor áthelyezés közben a kötél elszakadt és a szobor leesvén megsérült. Vállalva a kultúrbarbárság bélyegét, én nem láttam különbséget, de Viki szerint szebben csillogott:)

 Viszont ami meglepetést okozott és nagyon tetszett nekünk, az Jim Thompson háza volt. Egyedi maga a háttérsztori is: egy amerikai, aki a világháború miatt érkezik Thaiföldre, beleszeret az országba, a háború után ideköltözik, felvirágoztatja a haldokló thai selyemipart, majd rejtélyes körülmények között eltűnik a Cameron-felföldön, Malajziában. A ház – sőt, igazából egy nagyobb és több kis ház együttese – is érdekes volt, de a berendezés, az antik bútorok, szobrok teremtettek igazi miliőt. Ráadásképp a selyemkészítés lépéseit élőben is bemutatták. Egy üstben rotyogott hernyóval együtt a sok gubó és ebből pókfonalszerűen jött ki a sok szál, melyet összesodornak, majd feldolgoznak. A gyerekek lépten-nyomon kaptak egy kis origami ajándékot, a végére egész gyűjteményünk lett :)

Ui: Sajnos a Jim Thompson ház belsejét sem lehetett fotózni...