Ha az ember két gyerekkel utazik, akkor muszáj időnként pihenőnapot tartani. A gyerekek igénylik, hogy kicsit elmolyolhassanak a játékaikkal, mi pedig ilyenkor pakolászunk, blogot írunk, fényképeket válogatunk, mosást és bevásárlást intézünk, stb. Ilyenkor általában sehova nem megyünk, vagy valami könnyű játszóteres-parkos programot választunk. Egy szép napos vasárnapon, délutáni pihenés gyanánt elmentünk a Lumphini-parkba, mely nevét arról a Nepáli városról kapta, ahol Buddha született.

Már a bejáratnál hömpölygő tömegből éreztük, hogy a délutáni magány nem jött be, itt valami esemény van épp. Ki is derült hamarosan: a kínai holdújévet ünneplik. A park amúgy nagyon szép, Bangkok modernebb része veszi körül. Két mesterséges tó van a közepén, amiben hemzseg a hal – ez nem is csoda, mert itt kérem ipari méretű haletetés zajlik, zsákszám dobálják 5 méterenként a kenyeret és a káposztát (!) :) Danika is bedobálta az immár három helyszín óta hordozott maroknyi haleledelét, aztán néztük ahogy harcsabajszú halak odasereglenek. Még teknős is jött :) A hely híres a szabadon kószáló varánuszokról, a tömeg miatt mi csak egyet láttunk, ami nem is baj. Amúgy Tamás meg Viki volt még a parkban amíg Danika lábadozott és akkor sokat láttak. Érdekes, hogy a galambokat is etetik, amit csak „kicsit” zavart meg, hogy Danika hangos csatakiáltással kergette szét őket – égtünk, na :) Viki vizibiciklizni szeretett volna, Dani meg játszóterezni (itt is van mókuskerék :)), így Vikivel ketten kiálltuk a kígyózó sort, és kemény 360 forintért már tekertünk is a naplementébe.  Ami érdekes volt, hogy minden nap 6 órakor megszólal a himnusz és mindenki abbahagyja mit épp csinál és vigyázzban megáll. Ahogy vége, minden megy tovább, mint előtte. Filmszerű élmény...

Sötétedéskor engedtünk az egész délután dübörgő zene hívásának és nagyon jó helyet kifogva egy kicsit néztük az ünnepi műsort: táncosok meseszép ruhában, ugróköteles és ugráló kínai cirkuszi akrobaták és sárkányos marionett.