Egyik nap sétáltunk, és megszólal Viki, hogy ő múzeumba szeretne menni. Elképzelésem sincs, honnan jött neki az ötlet vagy pontosan tudja-e egyáltalán mi az, de ki vagyok én, hogy gyermekem kulturális étvágyának útjába álljak – kerestünk hát egy gyerekbarát múzeumot neki.
Reggel neki is indultunk a Tamás által talált helyi járat 1-es buszon. Idáig hallom Péterék kérdését, hogy miért nem taxizunk, amikor olyan olcsó – azért nem, mert a helyi járat önmagában egy élmény :) Szóval megvártuk, míg jött egy busz, hogy kifigyeljük, hol a megálló és hogyan szállnak fel az emberek. A következőre már bátran fellibbentünk, még ülőhely is volt. Olyan volt, mint egy időutazás: a busz, a kalauz is, aki minden, de minden helyi járaton van, de maga az útvonal is, amin mentünk. Ahogy már megszoktuk, a megállókban inkább csak lassít a busz és már jó 20 méterrel előtte kinyitja az ajtót – mondom én, a helyi közlekedés élmény:) Mondjuk szerencsénk, az nem volt, mert a kinézett múzeum egy évre renoválás miatt bezárt.
De ha már a környéken voltunk, elmentünk megnézni az egyébként amúgy is betervezett híres Fekvő Buddhát. A Wat Pho – avagy hivatalos nevén Wat Phra Chetuphon Vimolmangklararm Rajwaramahaviharn – az egyik leggyönyörűbb templom, amit itt Ázsiában láttunk, egyébként az UNESCO Világörökség része. Inkább komplexum ez, van benne 91 kis chedi (sztúpa, díszes tornyocska), 4 nagy chedi, 2 harangláb, 1 központi imaterem, több udvar, kert, múzeum és több száz Buddha szobor. Több, mint 300 éves, de nagyon szépen karbantartott, csillogott-villogott a gyerekek gyönyörűségére.
A fő látványossága a 42 méter hosszú és 15 méter magas fekvő Buddha, ami az egyik legnagyobb a világon. Az épület körülötte mondjuk elég passzentos, így a szobor egyben nehezen fotózható, de azért elég jól körbejárható és nagyon impozáns látvány. Van mellette 108 bronz tál, amibe pénzt dobva egész életre jó szerencse éri az embert. Naná, hogy dobtunk be, pláne, hogy a 108 érmét – a régi fillérjüket – venni lehet kilóra :) Viki, mióta elindultunk, képes naplót vezet (ez maradjon meglepetés, majd megmutatja mindenkinek), de a fekvő Buddhás rajzát muszáj már most megosztanom :)
Ezzel a templommal majdnem szemben van a Wat Arun, ami ugyan nem kevésbé híres, de ennek érdeméről nem én fogok ódákat zengeni. Mondjuk az sem segített, hogy a beharangozott gyönyörű naplementés városkép az évek óta tartó felújítás miatt elmaradt, ugyanis a fő látványosság, a torony le van zárva. Mondjuk volt egy nagyon szép pici park körülötte, meg ingyen vizet is osztottak, szóval jól éreztük magunkat :) Az útikönyv szerint ez Bangkok legjellegzetesebb sziluettje, ami a folyóról érvényesül igazán, olyannyira, hogy Tamás szerint lehet, hogy elég lett volna a hajóról megnézni.
