Megérkeztünk Bangkokba, utunk utolsó állomására. Már van egy kellemes várakozásunk a karnyújtásnyira került otthoni létre: saját ágy, sült hurka és kolbász, jó magyar leves, kenyér és persze baráti beszélgetések. Érdekes dolog ez, a mindennapi élet apróságai csak akkor hiányoznak, ha elvesszük őket, addig fel se tűnik, hogy ott vannak.
Jó példa erre az alkohol. Alapvetően nem vagyok nagy ivó, otthon is telnek el hetek egy pohár bor nélkül. De most, hogy az irreálisan magas ár miatt ennek a gyakorlati lehetősége minimális, hirtelen nagyon hiányzik. Amúgy nagyon sok minden hiányzik, tényleg nem gondoltam volna. Minden tiszteletem a tartósan külföldön élőké :)
Bemelegítésként a Banglamphu városnegyedet néztük meg. Elvileg több érdekes látnivaló is van itt, az útikönyv szerint „elragadóan régimódi” épületek között. A képek alapján döntésetek el ti, nekem ismét Csajágaröcsöge jutott eszembe :) A Demokrácia Emlékmű az 1932-es alkotmányos monarchiává váláshoz vezető forradalomnak állít emléket. Mit mondjak, azért otthon a Hősök Tere jobban sikerült :) Szintén itt van az ikonikus Khao San utca is, ami a hippik és a hátizsákos turisták Mekkája. Ez este, amikor megtelik élettel biztos érdekes lenne húszéves önmagamnak, de nappal, gyerekekkel inkább lehangoló látvány.
Elsétáltunk még két templomba, mert ez Danika új kedvenc programja. Ki érti ezt, egész nap elnézegetné őket... A Wat Intharawihan híres a 32 méter magas Buddhájáról, ami szerintem jobban érvényesülne a közvetlenül a lába előtt felhúzott bazársor nélkül. Az egyetlen tényleg szép épület a Pom Phra Sumen erőd volt, ahol Danika még egy „kardot” is talált magának az élethűbb csatajelenetekért :) - ezt amúgy a képek közt Vicus kezében találjátok meg.
Ami nagyon teszik mindenkinek Bangkokban, az a hajós tömegközlekedés. A Chao Phraya folyó mellett lakunk, így ahova lehet, hajóval járunk - távolságtól függetlenül potom 250 Ft négyünknek egy út. Nagyon gyors, a megállóban úgy mondanám inkább csak lassít, ki-be ugrál a tömeg és indul is. Volt már, hogy a matrózfiú lemaradt :)
Új családi szólásunk lett a „hát, ez nem Szingapúr”, főleg Viki szereti használni, ha valami koszos és lepukkant. Az este meglátogatott Asiatique viszont tisztára mintha Szingapúrban lenne, egy 4 éve átadott trendi szórakoztató és bevásárlónegyed, amit korábbi raktárépületekből alakítottak ki a folyóparton. Nagyon hangulatos lett! Lehet sétálgatni, nézni vagy hallgatni az utcai produkciókat, enni a millió étterem egyikében vagy vásárolni a butikszerű kis boltokban. A komplexumhoz tartozik egy óriáskerék is, ahonnan az út egyik legszebb naplementéjében gyönyörködhettünk. Meglepett, hogy innen föntről milyen modern nagyváros képe rajzolódik ki, higgyétek el a régi belvárosban sétálva ez egyáltalán nem tapasztalható!
