Koh Lanta... csak rágondolni is mosolyt csal az arcomra. Nagyon-nagyon jól éreztük itt magunkat. Ismét gyerekkorom legszebb nyarai jutottak eszembe. Amikor egy szál törülközővel indultunk fürdeni a szolnoki Holt-Tiszta partjára, a nap utolsó sugaraiban fürödve ringtunk a mólón és ettük a cseresznyét, amit a fáról szedtünk.

Koh Lanta a nyugalom szigete. Phuket őrülete után olyan volt, mint egy jó szanatórium - már az ide vezető utunk is gyönyörű volt, amikor a Phi Phi-szigetek mellett haladtunk el a komppal, mindenki szája tátva maradt. Érdekes, hogy bár Lantán sűrűn vannak hotelek és olcsóbb bungalók is végig a part mentén (a sziget összesen 25 km hosszú), mégis olyan érzése van az embernek, mint október végén a Balatonnál. A 2 kilométeres strandunkon a 6 nap alatt jó ha láttunk összesen 100 embert, és mindig meglepődtünk ha láttunk magunkon kívül más fürdőzőt sétatávban. A víz kristálytiszta, a part homokos, a tenger a maga kb 30 fokos vizével kellemesen meleg és bármely irányba nézve gyönyörű a természeti környezet. Itt tilos bármiféle vizisport, ennek köszönhetően a tenger morajlását csak elvétve töri meg egy látóhatáron áthaladó hajó. A gyerekek egész nap homokoztak, egyedül mehettek úszkálni amikor akartak. Karúszóval persze, de mivel csak mi voltunk nem volt nehéz szemmel tartani őket és a víz is lassan mélyült. Építettünk homokvárakat, ástunk gödröket és órákon át néztük a hullámokat...

Messze a legjobb hely, ahol eddig voltunk, amihez az is hozzájátszott, hogy a hotel, amiben laktunk egyszerűen csúcsszuper volt. Megettük a reggelit a kertben, délelőtt fürödtünk egyet, délben egy nagy alvás, majd indultunk újra a partra. Mivel Lanta strandai nyugati tájolásúak, minden nap megcsodáltuk a lemenő nap fényjátékát. Estefelé aztán megélénkül a part, az éttermek és bárok a homokra kihelyezik asztalaikat és a naplemente után hangulatosan megvilágított kellemes közösségi tereket alakítanak ki. Minden este vannak tűzzsonglőrök is, meglepően ügyes helyi gyerekekkel. A legkisebb esküszöm Dani korú volt, de ő is úgy pörgette, mint a „nagyok”.

Egy napra elmentünk hajókázni egy helyi longtail boat-tal, vagyis magyarul hosszúfarkú csónakkal, mely nevét a vicces, hosszan hátranyúló rúdról kapta, melyen a hajócsavar van. Négy szigetnél álltunk meg búvárkodni vagy strandolni. Viki meglepően ügyesen, egyedül ment pipával tengeri sünöket, korallokat és színes halakat nézni. Danika óvatosabb duhaj, de vele is simán láttunk a vízfelszínről pár színes halat. A kirándulás csúcspontja egy lagúna megtekintése volt, melyet a tengerrel csak egy keskeny, de hosszú barlang köt össze. Kicsit olyan volt, mint a miskolci barlangfürdő, csak a tenger vize mélyebb és hullámzik, a sziklák élesebbek és odabent tök sötét van. Jó úszó vagyok, de még mentőmellényben is félelmetes volt kicsit, ahogy dobált a víz és az egész barlangrendszer visszhangzott az üregekben megdörrenő hullámoktól. A gyerekeket a túravezető húzta maga után, így tudtunk mi is nézelődni meg a saját épségünkért küzdeni :) Itt értelemszerűen nem tudtunk fényképezni, de annyira szép és érdekes hely volt, hogy kerestünk nektek egy Youtube videót róla:

Összességében Koh Lanta egy gyönyörű, a turisták és kapitalizmus ártásától még távol lévő csodálatos sziget, melyet bárkinek jó szívvel merek ajánlani, aki csendes magányban szeretné élvezni a tenger és a természet közelségét.