Utazás: Szingapúr, Malajzia, Thaiföld

Ázsia, gyerekkel

Chiang Mai 3. - Doi Inthanon

2017. január 05. - Sz. Kriszta

Nehéz küzdelemben új győztes került a legszebb hely trónra, a malajziai Cameron-felföldet váltotta a Doi Inthanon nemzeti park. Itt található Thaiföld legmagasabb hegye – Doi Inthanon - a maga 2565 méterével, mely végső soron a Himalája előhegye. (Morális dilemmáról is szavazhattok privátban: ér-e kipipálni a bakancslistáról a Himaláját ezen hegy megmászásával vagy az kissé csalás lenne? :))

Korán indultunk bérelt songthaew taxinkkal, az út jó két óra Chiang Mai-ból. Azon még mindig „röhögök”, hogy otthon két métert nem mennénk megfelelően bekötött gyerekülés nélkül itt meg 120-szal száguldunk egy sörpadon ülve egy hátul nyitott kisteherautó platóján. Horror, de ez van. Danika imádja, bárhova megyünk a feje kint az ablakon, mint egy spánielnek és mindenről beszámol :) Élve megérkeztünk és csodák csodája az időjárás is megszánt minket, kisütött a nap. (Ugyanis sajnos kifogtunk egy sosem látott hideg és esős hetet Chiang Mai-ban, úgyhogy előző nap kissé izgultunk, mi vár ránk fent a hegyen...)

Elindultunk hát a fő attrakcióra, egy 3 km-es körtúrára - Kew Mae Pan Trail - a dzsungelben. Ehhez kötelező volt helyi vezetőt bérelni, amit utólag meg is tudok érteni. Azt mondjuk elfelejtették mondani, hogy a szintemelkedés is jelentős, de nekünk ez már meg se kottyan :) Először átvágtunk a dzsungelen: volt tömény erdőillat, kis vízesés, hatalmas növényzet.

Aztán megérkeztünk egy ilyen trópusi felhőerdős hegyvidéki területhez képest szokatlan magaslati rétre, ahonnan páratlan kilátás kezdett nyílni a hegyekre és a körülöttünk úszó felhőkre. Sokat túrázunk, imádom a hegyeket, mindig tátva marad a szám, de ez még azon is túlment egy lépéssel, remélem a fotók legalább egy részét visszaadják majd ennek a csodának. A kilátónál ez volt kiírva: „A világ legszebb dolgait nem lehet látni vagy megérinteni. A szívnek kell azt érezni.”

A hegytetőtől láttuk még a thai uralkodó pár 60. szülinapi ajándékait, a nekünk vicces nevű pagodákat, a királyi Naphamethinidon Chedi-t és a királynői, lila színű Naphaphonphumisiri Chedi-t, valamint az őket körülvevő kertet. A dzsungelen keresztül visszaereszkedtünk, majd aranyos segítőnktől elköszönve el is indultunk közelebbről is megnézni a pagodákat. Ahogy Tamás fogalmazta, olyanok mint „két szülinapi torta”, Vikinek természetesen a lila nagyon tetszett. Itt már hulla fáradtak voltunk (mármint mi, a gyerekek még vígan rogangáltak), de nem annyira, hogy ne álljunk meg még 3 vízesésnél, – Watchirathan, Siriphun és Mae Klang – mely méltó befejezése volt egy gyönyörű napnak. Konkrétan ezért a napért megérte Chinag Mai-ba jönni :)

„Ez a természetjáró ösvény egy kültéri iskola mindenkinek, hogy az ökoszisztémáról, evolúcióról, adaptációról, szimbiózisról és a víz körforgásáról tanulhasson. Egy hihetetlen ajándék a természettől, melyet mindenki élvezhet. Mi, az emberiség nem tudunk ilyen csodát előállítani - csak csodálni és megőrizni azt az elkövetkező generációknak.” - idézet a túra utolsó állomásáról...

A bejegyzés trackback címe:

https://azsia-gyerekkel.blog.hu/api/trackback/id/tr412101003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása