Chiang Mai egy nagyjából Szeged méretű város, észak Thaiföld fővárosa mely majd ezeréves történelemmel rendelkezik és az ország legmagasabb hegyei veszik körül. Nagyjából ennyit tudtunk róla, amikor úticélként választottuk fél éve. Eredetileg rövid hetet terveztünk itt de aztán olvasva Bence lelkesedését (az itteni, egyébként magyar szállásadónk, aki nagyon örült a hazai pálinkának) és a Thaiföld útikönyv (Rough Guide) leírását, hosszabbítottunk.

Hétfőn érkeztünk és szokásos módon, az egész napos utazást könnyű környéki sétával levezetendő elindultunk felfedezni a belvárost, vagyis az óvárost, aminek a közepén lakunk. Nem szeretnék beszólni egy ekkora történelmi múlttal rendelkező városnak, de olyan volt, mintha Szecső-Tibortelepen tettünk volna egy túrát, ahol már a madarak se laknak. Mondjuk élet az van, de „ez nem Szingapúr”, ahogy Viki mondaná. Szóval lepukkant na, ázsiai falu érzés a múlt századból... „Kicsit” megijedtünk, mi a túrót csinálunk itt 2 hétig, de azért az első ijedtség alaptalan volt, jó hely ez a nap végén :)

Most, hogy már jobban bejártuk és felülről is megnéztük, láttuk a modernizáció jeleit, vannak itt emeletes házak, plázák, meglepően drága McDonald’s és minden más is. Kivéve a tradicionális értelemben vett tömegközlekedést, ami nincs, van viszont piros, alkudozós iránytaxi rendszer, ami meglepően jól működik. Mivel Kuala Lumpurban kimaradt és a gyerekeknek már beígértük, az Akváriummal indítottunk, ami híres a „világ leghosszabb” víz alatti alagútjáról. Ez valóban gyönyörű is volt és a 130 méteres alagút miatt tényleg olyan, mintha a tenger mélyén járnánk, mindenkinek nagyon tetszett. Az állatkertről magáról, ami kötelezőt volt megnézni mivel az akvárium a közepén van, már sok jót nem tudnék mondani. Depressziósan kicsi kifutók voltak, pedig az alapterület óriási, a körbevezető útvonal 7 km hosszú, gyakorlatilag csak busszal járható be. Pár éve egy ismerősünk posztolta, hogy ne menjünk cirkuszba mert az állatkínzás, na ez jutott itt eszünkbe. Beszélgettük is Tamással, hogy alapvetően nem értek ezzel egyet, szerintem egy kenyérkereső, sok munkával betanított állatnak jobb dolga van, mint sok embernek, az állatkert pedig sok szempontból hasznos találmány, de ez itt nálam is a léc alá esett. A gyerekek mindenesetre élvezték, volt koala, elefánt, majmok, besétálós madárpark, oroszlán, tigris, pingvin (hűtőházban persze) stb…

Ami még érdekes a városban az a minden sarkon látható, nem is kicsi buddhista templom, amiből konkrétan több mint 300 van, vagyis kb. 500 lakosra jut egy. Első napokban megnéztük mindet, ami mellett elmentünk, mostanra immunisak lettünk és csak a nagyokhoz kanyarodunk be - pedig tényleg nagyon szép mindegyik :)

A hotelben sajnos főzni nem lehet, de ez csak nekem szívfájdalom, mert amúgy itt mindenhol kaja van. Szó szerint :) Az éttermek egymást érik, a piacokon minden ehetőt lehet kapni akár elkészítve is és az utakon is könnyű belefutni mindenféle leparkolt járműbe, ahol valami finomat sütnek-főznek. Elsőre ijesztő a látvány, de amúgy meglepően higiénikusan készítik el az ételeket az utcai árusok is és lekopogom, eddig még senkinek nem lett baja semmitől. Nagyon olcsó, helyi (értsd lepukkant) étteremben 3 főétel, leves és gyümölcslé nincs 3000 forint négyünknek, út melletti pucolt, jégbe hűtött gyümölcs adagonként 160 Ft.

A jégbe hűtöttről jut eszembe, hogy itt is „tél” van most. Ezt onnan látni, hogy a helyiek minimum pulóverben vannak, de nem ritka a pufikabát sem, szigorúan papuccsal :) Az Ázsián kívüli turisták persze a 30 foknak megfelelően mind nyári ruhában vannak, így ha a bőrszín nem segítene, ebből is világosan látjuk, ki honnan van.

ui: két képen is látható egy fa, amekkorát még életünkben nem láttunk :)